A Magyar Ápolók Napját Kossuth Zsuzsanna születésének napján ünnepeljük. Ezen alkalomból iskolánkban is megemlékezünk munkásságáról.

Kossuth Zsuzsanna hősies, önfeláldozó, emberséges cselekedete volt az alapköve a hazai ápolás fejlődésének, mely 4 évvel megelőzte Florance Nightingale tevékenységét. Irányításával pontosan meghatározták a szükséges kórházi felszereléseket, biztosították a kötszer ellátást, általános érvényű rendszabályokat fogalmaztak meg, és betanították az önkénteseket.

Meszlényiné Kossuth Zsuzsanna 1817. február 19-én született Sátoraljaújhely Barátszere nevű városrészében, Kossuth László ügyvéd és Wéber Karolina ötödik gyermekeként. Az első és egyetlen fiúgyermek a családban Kossuth Lajos, akinek Kossuth Zsuzsanna a legkedvesebb húga, bizalmasa volt. Rokon lelkek, szinte elválaszthatatlanul ragaszkodtak egymáshoz. Zsuzsanna, aki maga is igen éles látású, tanulékony, intelligens, logikus gondolkodású, sok mindenben segítette a bátyját, s rengeteget tanult tőle. 72 kórházban fordult meg élete során, önkéntesekből toborzott ápolói csoportokat, elkülönítette a hadi sérültek és az egyéb betegek gondozását. Ő maga is ápolta a sebesülteket, sőt lelki vigaszt is nyújtott nekik. Gondoskodó figyelme még a betegek elhelyezésében is megnyilvánult. Odafigyelt arra is, hogy az egy falubeliek lehetőleg ugyanabba a szobába kerüljenek. Nemcsak a sérült magyar honvédeket, hanem a kórházi ellátásra szoruló osztrák katonákat is ápolta. Három hónapig járta az országot, nemcsak ellenőrizte a kórházak működését, hanem újabb szükségkórházakat is létrehozott. Munkásságának fénypontját az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején érte el. Olyan színvonalas betegápolási rendszert vezetett be, ami nem csak Magyarországon, hanem egész Európában egyedülálló volt. Néhány évvel később ugyanezt a munkát végezte az angol Florence Nightingale is a krími háború idején, aki világszerte ismert, emblematikus alakja az ápolás ügyének. Kossuth Zsuzsannát 1849-ben nevezték ki országos főnővérré.

Ápolói hitvallását a következőkben fogalmazta meg:

„Egy legyen bennünk az akarat, felkeresni a szenvedést, s enyhíteni azt.”

A végsőkig kitartott önként vállalt hivatása mellett. Hivatástudata példaértékű, megbecsülendő, a jelen és a jövő ápolói számára követendő. Tisztelettel őrizzük emlékét!

Borbélyné Magyar Beatrix és Illés Ilona